A konyhatípus kiválasztásánál nemcsak a helyiség méretét és a formáját, hanem az életvitelünket is figyelembe kell venni.

A konyhai munkaháromszöget az 1950-es években fejleszették ki az egyesült államokbeli Cornell Egyetemen. Lényege a főbb munkaterületek (élelmiszer-tárolás, mosogatás-előkészítés, sütés-főzés) háromszög alakban való elrendezése.
A munkaháromszög alkalmazásával optimalizálhatjuk az egyes munkaterületek közötti távolságot, így időt és fáradságot takarítunk meg. Ideális esetben a "szárak" közel azonos méretűek, hosszúságuk 1,5-3 méter között alakul.

Egysoros konyha

Az egysoros elrendezést olyan helyeken használják, ahol csak egyetlen szabad falfelület áll rendelkezésre.
Egy olyan egysoros konyha hossza, amelyben hűtőt, mosogatótálcát, mosogatógépet, sütőt és főzőlapot is elhelyeznek, és még munkavégzésre is marad szabad felület, legalább 3 méter.
A mostanában divatos átfutó rajzolatos (az egymás melletti ajtókon átfutó furnérrajzolat) konyhafrontok ezen az elrendezéstípuson érvényesülnek a legjobban. Sajnos ez a konyhatípus ergonómiailag a legkedvezőtlenebb, mivel a munkaháromszög egy egyenessé változik, és így a lehető leghosszabb lesz a munka közben megtett út. Érdemes arra törekedni, hogy az egysoros konyha hossza ne haladja meg az 5 métert.

Kétsoros konyha (folyosó-, hajókonyha)

A kétsoros elrendezés biztosítja a leghatékonyabb térkihasználást, mivel a munkaháromszöget alkalmazva a munkavégzés közben megtett utak hossza jelentősen lerövidül, ezáltal a konyha kényelmesen használható. Nem véletlen, hogy a konyhafőnökök ezt az elrendezést kedvelik a legjobban. A hajókonyha mindkét oldalán egy-egy pultsor fut végig, a köztes szabad hely ideális esetben 1,20 méter. Az elrendezés hátránya, hogy munka közben 180°-os fordulatokat kell tenni.

A bútorok, berendezések elhelyezésénél célszerű ügyelni arra, hogy a mosogató és a főzőfelület egy oldalra kerüljön, és a munkacentrumokat ne válasszuk szét. A legfontosabb szabály, hogy a konyhában kerülni kell az átmenő forgalmat, mivel ez akadályozza a kényelmes munkát.

L alakú konyha

Az L alakú elrendezés a nagy, tágas konyhákban jelent látványos megoldást. Egyetlen hátránya az, hogy a sarkot nehéz kihasználni, igaz, a modern vasalatgyártók számtalan új megoldást fejlesztettek ki az ilyen esetekre, kezdve a forgó sarokpolcoktól, a korpuszból előbukkanó rácsos kosarakon át a sarokból kihúzható fiókrendszerekig. Az elrendezés a munkaháromszög szempontjából ideális megoldás, mivel "a minden kéznél van" elv jól működik. Tipikus megoldás, hogy az L alak egyik végébe a hűtőszekrény, a másik végébe a sütő kerül, középen pedig a mosogató kap helyet.

U alakú konyha

Az U alakú konyha a bútorelemeket és a berendezési tárgyakat a helyiség három fala mentén sorakoztatja fel. Az U alakú alaprajz megvalósítását többnyire nem a tér szűkössége, hanem a rossz helyen nyíló ajtó akadályozza. Ez az elrendezés egyébként biztonságos, jól használható munkapultfelülettel rendelkezik, bőséges tárolótere kicsi és tágas helyiségek számára egyaránt megfelelő. Ha a munkapultok által közrezárt rész túl nagy, megnehezíti a háziasszony munkáját, mert sok utat kell megtennie az egyes munkafolyamatok között feleslegesen. A nehezen kihasználható sarkok itt is hátrányt jelentenek.

Forrás: hg.hu